Mivel nagyon szeretjük az autentikus helyeket és szállásokat a barátommal, mindig próbálunk olyat választani, ahol érezhetőek a hagyományok, vagy kisvárosi, de inkább falusi környezetben lehetünk néhány napot. Igyekszünk minden második hónapban legalább egy hosszú hétvégére elszakadni a mindennapoktól, a munkától, mert észrevettük azt, hogy nagyon fontos rendszeres pihenni. Egyáltalán nem elég az, hogyha fogjuk magunkat és évente egyszer mindent be akarunk pótolni Karácsonykor kajában és rokonlátogatásokban, és nyáron balatoni fürdésben. Egyszerűen nem fér bele, és pihenni sem lehet ennyire keveset, azt is ugyanúgy időközönként kell csinálni, mint ahogy az evést.

Ahogyan az sem egészséges, ha egész nap nem eszünk semmit és este minden létező dolgot kieszünk a hűtőből, úgy az sem, ha egy pontra próbáljuk irányítani minden lazítási igényünket és azt hinni, hogy egy hét be tudja pótolni az egész év fáradtságát. Szóval mi immár havonta- két havonta kinézünk egy új helyet, ami épp megtetszik vagy látjuk valahol, mindegy hogy közel vagy távol van, nem ez a fő szempont. Persze attól is függ, épp mennyi időt szánunk az utazásra, de nem gátol meg minket, ha egy Budapest közelében lévő településre megyünk, a közelség nem zavar.

Úgyhogy most is egy viszonylag közelit választottunk, négy naposra terveztük meg, és persze autentikusabbra. Persze medence is volt a szálláson, de azért erdőségekkel körbevett településről beszélünk. A szálló a vendégek tiszteletére, aminek persze én kevéssé örültem, disznóvágást rendezett. Hál’ istennek nem kellett végig nézni, nyilván megbántani nem akartam őket, de én nem bírom nézni az ilyen eseményeket. Viszont akadt egy kis problémájuk, ugyanis a disznó vágáshoz elengedhetetlen kellék a PB gázpalack, ami éppen kifogyott, de nem is tudták, hogy honnan szerezzenek hirtelen, mert a tulajdonos, aki rendszerint hozta, most két hétig távol volt, de az eseményt semmiképpen sem akarták elhalasztani, teltház volt. A barátomnak eszébe jutott, hogy van egy hely, ahol elég gyorsan ki szokták szállítani, és mindenféle méretben rendelhető, töltenek, cserélnek újat hoznak, házhoz is szállítják, így meg is volt a megoldás. A barátom megmutatta a recepciósnak és a kint dolgozó mindenesnek a weboldalat, úgyhogy közös erővel végignézegették, milyen paraméterek vonatkoznak a különböző palackokra, és kiválasztották, melyik felelne meg a célnak leginkább.

El is mentették a címet, mert nem voltak ebben jártasak, de vészhelyzet esetére nagyon jól jön. Böngészték még egy darabig, hogy van oxigénpalack, meg ugyanúgy argon és acetilén is, ami például a hegesztéshez jöhet nagyon jól, szóval abból is berendeltek valamennyit, éppen felújították a hátsó részt. „Micsoda szerencsénk van magával! Az ilyen tájékozott pestiek jól ismerik az internetet!”- kacagott a kint dolgozó ember.PB gáz csere

Aztán megrendelték a palackokat, és meg is érkezett három napon belül. Ennek mindenki nagyon örült, mi pedig így utolsó ott töltött napunkon szintén részt vehettünk az eseményen. Én elmentem sétálni a kritikus részeknél, aztán leültem a többiekkel a nagy kerti faasztalhoz. Ugyan csak 12 embert tudott egyszerre fogadni a szálló, de minden szoba tele volt, így a kinti padokat is pont megtöltöttük.

Mivel nagyon szeretünk ismerkedni, nyitottak vagyunk az új emberekre, elég jó ismertségeket kötöttünk ott, nagyon jó hangulat alakult ki az asztal körül, a vacsora elképesztően finom volt, az ott dolgozók pedig annyira vendégszeretőek, hogy ilyet ritkán lehet látni, még vidéken is. Megosztották velünk egyik birspálinkájukat, hogy ünnepeljünk, miközben mindenki egymás szavába vágva beszélt, ez aztán éneklésbe torkollt, amit nem idéznék fel, hogy is hangzott pontosan, de a dobhártyám nem örült neki annyira, az bizonyos. Amikor kihozták a pálinkát, mindenki kapott egy kupicával és állva koccintottunk. A mindenes bácsi tósztja szerint: „a PB gázpalackokra és a finom vacsorára!”. Nagyon szép négy napot töltöttünk ott, és méltó lezárása volt ez a kis kirándulásunknak. Ha az ember elengedi magát, csak úgy jönnek a jó dolgok az életébe.