A legtöbb barátom inkább karrierfókuszú, míg én mióta az eszemet tudom család centrikus vagyok. Sosem érdekelt a munka, ha közben otthon nem volt minden rendben, vagy haza kellett vinnem a munkahelyi stresszt, konfliktust vagy bármit, ami munkához köthető. Épp ezért és persze azért is, mert annyira ez illik hozzám, lettem pszichológus. Persze valahonnan GYES-re is kell menni, legalábbis az én gondolkodásom szerint, ezért amíg a tudásom és magabiztosságom nem éri el a megfelelő szintet, addig szerettem volna egy stabil és inspiráló munkahelyet. Találtam is, szóval ez a része a dolognak pipa! Közben tervezgettük a saját lakásunkat, a közös életünket. Szempont lett a gyerekszoba és a jó környék. Valójában már nagyon vágytam minderre. Pontosabban nem arra, hogy mindazokat elérjem, hanem magára az útra és a tervezgetésre. Mindig úgy képzeltem, hogy a babavárás nálam egy nagyon lecsendesült dolog lesz. Megtanulok közben varrni, horgolni, mindenféle természetes anyagból készült gyerekholmit készíteni. El akartam vonulni a világ elől. Volt, hogy úgy gondoltam, szimplán az otthon maradás lesz erre alkalom, de az túl kevésnek tűnt. Ténylegesen el akartam vonulni leginkább az utolsó két hónapra, de előtte is, csak arra még tervezgettem két-három klienssel való terápiát folytatni.

A lehetőség

Az egyik barátnőm meséltem épp a vágyaimról, amikor felvette, hogy ha valóban komolyan gondolom az elvonulást, akkor szívesen odaadja nekem arra az időszakra a balatoni nyaralóját. Cserébe csak a rezsit kell kifizetnem arra az időre, és persze rendben tartani a házat. Azt hiszem kicsit váratlanul és sokkolva ért ez a felvetés, mert először mintha meg se akartam volna hallani, aztán pedig máris elkezdtem tervezgetni az egész ott töltött időmet előre. Azért tényleg fel kellett készülnöm rá, kezdve azzal, hogy megbeszélem a férjemmel a dolgot. Kitaláltuk, hogy hétvégente lejön hozzám, és kétszer egy teljes hetet is engedélyeztet a munkahelyén szabadságra. Alig vártam! Nem csak a pihenés volt a célom, sőt lényegében egyáltalán nem. Inkább a hangolódás, a nyugalom és béke, a magammal és magunkkal való foglalkozás korlátlansága.

hajóbérlés siófok

Észre se vettem, de már Balatonon is találtam magunkat! Kora tavasz volt, épp a kedvencem: pulcsis idő volt még, de már ragyogóan sütött a Nap, ami kis meleget adott napközben.

A szárazföld

Minden reggelt kint töltöttem a teraszon egy nagy bögre fahéjas, forró kávéval és egy meleg takaróba burkolózva. Ez a napszak volt a kedvencem. Volt, hogy főztem, sütöttem. Nagyon sokat olvastam regényeket és meséket, hallgattam sok zenét, főként jazzt és klasszikust. Imádtam, amikor a férjem megérkezett hozzánk és velünk töltötte az idejét. Nagyon idilli volt. Anyukám is meglátogatott két-három napra, ahogy a barátaim is lejöttek egy hétvégére. Sétálgattam a Balaton parton, azt ettem, amit csak megkívántam, mégis sokkal egészségesebb voltam akkor, mint addig bármikor. Nagyon sok gyerekdalt tanultam meg ez idő alatt, és még a horgolást is kezdtem elsajátítani. Új recepteket próbáltam ki, és igyekeztem tartani velük az egészségesebb vonalat. Szóval így teltek a napjaink ott Balatonon. Egy idő után azért szükségem volt egy kis extra élményre vagy ingerre, ezért nyitott szemmel járkáltam a közeli falvakban, hogy ne maradjak le semmi ígéretesnek tűnő közösségi programról.

És a víz

Egyik nap rádöbbentem, hogy itt vagyok a Balatonon, de még egyszer sem voltam a vízen! Pedig annyira szeretek vitorlázni! Mondjuk attól tankönyvszerűen tengeri beteg leszek, ha áll a hajó és ringatózik. De amúgy meg szeretek hajózni valami felé. Szóval körülnéztem helyben és interneten is. A cél az volt, hogy találjak egy céget, akiknél lehetséges a hajóbérlés Siófok kikötőjében. Találtam is egyet, akiktől bérelhettem vitorlást akár több órára is, akár kapitánnyal együtt, italokkal felszerelve, konkrét úticéllal. Onnantól kezdve minden héten legalább kétszer kihajóztam egy kedves idős kapitánnyal a fedélzeten, és elhajóztunk Tihanyba, Balatonfüredre, de még Badacsony környékére is eljutottam, igaz, ahhoz tényleg jó hosszú időre kellett kibérelnem a hajót. De anyagilag tudtam erre szánni, hiszen az elmúlt egy hónapomban alig költöttem valamire. És különben is, ezért mentem oda a nagyvárosi forgatagból!

A hajóbérlés siófoki indulása nem csak a nyaraló közelsége miatt volt ideális, de könnyen megközelíthető volt a többi nagyobb város a tó partján. Szerettem siklani a vízen, még a ringatózás is más érzést váltott ki belőlem, mint azelőtt. A terhességgel járó változások többször meg tudtak lepni, mint gondoltam vagy számítottam volna rá. A hajó kapitánya egy valóban nagyon kedves, idősebb férfi volt, aki szeretettel beszélgetett velem, vagy épp hallgatott, ha arra volt igényem. Jól kijöttünk, a férjemet is bemutattam neki, mert egyszer együtt is elmentünk vitorlázni. Egyébként nagyon felszerelt hajóval utazhattunk, habár mindig ugyanazt választottam. Hiába, a megszokások, vagy inkább a jól bevált dolgok embere is tudok lenni bizonyos dolgokban… A várandósság alatt hajlamos voltam túlzottan is védelmezni saját magamat, vagy inkább a hasamat, mert féltem a város rohanó erejétől és a figyelmetlen emberektől. De itt valahogy más volt a helyzet: megnyugodtam, és bíztam bennük. A hajózás ezt amúgy teljes mértékben segítette, mert még annál is inkább le tudott csendesedni minden körülöttem a vízen, mint a szárazföldön.

A hajóbérlés folyamata könnyen ment, egy telefonomba került, és a lefoglalt időpontban már mehettem is. A kapitányom még tanított is néhány praktikus hajós trükköt a csomókötésről, a tengeri betegség ellen, a megfelelő széljárás felismeréséről és a viharjelző fény működéséről. Így teltek a közösen eltöltött napjaink Balatonon. Megígértem az újonnan szerzett barátomnak, hogy hazaviszem a cég hírét, és ajánlom majd őket másoknak is. Azért is volt ez jó ötlet, mert a cég vitorlás csapatépítő programokat is tart, amiket nem csak a vitorlásokon hanem ötven-száz fős társaságokra kitalált hajókon is tudnak tartani. Fő programjuk a regatta verseny szokott olyankor lenni, ha kisebb társaság vesz részt a programon, és én ezt egyszer láthattam is! Fantasztikus volt, még szurkolni is volt kedvem, nem is beszélve a résztvevők jó hangulatáról. A verseny mellé még hajós alapoktatást is szoktak kapni a csapattagok. Gondolom valamivel szakmaibbat, mint amit én tanultam az idős kapitányomtól.

Mondanom sem kell, hogy épp úgy, sőt még jobban telt el ez a két hónap, mint vártam. Nagyon hálás voltam a barátnőmnek a lehetőségért, amit azzal háláltam meg, hogy őt kértem fel a kisbabám keresztanyjának. Szerencsére nagyon örült neki!