Valamilyen különös oknál fogva iskolai tanulmányaim során a legnagyobb hatást a történelem órák érték el nálam. Még ma is gyakran eszembe jut, amikor egy meleg, kora nyári napon a tanár leckeleadás helyett bevont minket egy beszélgetésbe, ahol az elmúlt korok embereinek életét hasonlítottuk össze a mienkkel. Folyton eszembe jut, amikor nyaralni készülök, hogy réges-régen az emberek nappal a megélhetésükért dolgoztak, éjszaka pedig, mesterséges fény hiányában többnyire aludtak. Én imádom kényeztetni magam, és ha egy hónapban legalább egy hétvégét nem tölthetek valahol, távol a megszokott környezetemtől, ne is akarjon senki találkozni velem az azt követő hónapban, mert igazi házisárkánnyá válok hetekre. Egészen addig, amíg lehetőségem nem adódik a pihenésre. Áldom a szerencsémet, hogy az ipari forradalom után születtem és lehetőségem van élni a szabadidőmmel.

Nyáron természetesen, a több hétre rendelkezésemre álló szabadságot is próbálom a lehető leginkább kihasználni. Általában úgy szokott ez történni, hogy augusztus elején a párommal elmegyünk valahová külföldre, hosszabb időre. Aztán egy-két hét munka után ismét kiveszek egy hét szabit és a barátnőimmel utazom egyet az országban. Már sok helyen jártunk, vannak kedvenceink is, ahová vissza tértünk már párszor, tavaly nyáron azonban egy teljesen új helyre látogattunk el: egy vidéki kastély felújított nyaralójába.

Négyen voltunk, csak csajok, otthon hagyva férjeinket és gyerekeinket. Hiába szeretem teljes szívemből a családomat, ez a hét mindig életem egyik legizgalmasabb és leginkább várt alkalma. Hétfőtől következő hét hétfőéig vendégeskedtünk a nyaralóban. Az épület nagyon távol esett a legközelebbi kisvárostól, faluk pedig valahogy abszolút nem voltak a környéken. Csak mi voltunk, a ház, a medencék és egy szauna. A kastély egy órányi sétára volt tőlünk, az ott működő vendéglőbe jártunk ebédelni, valamint onnan szállították a vacsorát át hozzánk. Így, hogy csak a reggelinkről kellett gondoskodnunk, megerőltetőbb főzés és mosogatás nélkül, isteni volt a hét.

Második nap azonban egyből érkezett a hír, ami még izgalmasabbá és felejthetetlenebbé tette a kirándulásunkat: szombat este bál lesz a kastélyban, amire minket, mint a kastély nyaralójának a vendégeit is nagyon szívesen látnak. A lelki szemeim előtt azonnal megjelentek az óriási, tánc közben pördülő uszályok és rá is bólintottam a dologra, de az egyik barátnőm, Mária kifejezetten ellenezte a dolgot. De már késő volt, hiszen én igent mondtam.

  • Na jó, de mit veszünk fel? – merült fel a kérdés.

Egyikünknél sem volt alkalmi ruha, több száz kilométerre voltunk Budapesttől és az otthonunktól, és mint említettem, a legközelebbi város sem volt valami túl közel. Ráadásul pici volt. Szerdán biciklitúrát szerveztünk a csajokkal és ellátogattunk a városba. Aggódtunk, hogy hogyan fogjuk az izzadt testünkre felpróbálni a ruhákat, de végül is nem került rá sor, hiszen egyetlen alkalmas üzletet sem találtunk. Mária tudott varrni, de hát négyünkön, szombatig, varrógép nélkül ez semmit nem segített.

Szomorúan tekertünk vissza a nyaralóba, érezni lehetett a hőségben a nyomott csalódottságunkat. Már majdnem sötét volt, amire megérkeztünk. Szó nélkül ültünk a teraszon, habzsoltuk a vacsoránkat, az volt az egyetlen vigaszunk a napban. Tudtuk, hogy nem azért jöttünk nyaralni, hogy arra szánjuk az időnk nagy részét, hogy pihenés helyett kocsikázzunk el egy valamirevaló városba és shoppingoljunk. Arra is gondoltam, hogy vegyünk fel bármit, ami nálunk van és legalább egy picit nem sportos, de hát ha ránéztem arra a gyönyörű meghívóra, éreztem, hogy egyszerűen ezt nem tehetjük meg ezzel a komolyan megszervezett bállal. Mindenki rajtunk röhögött volna, rontottuk volna az összképet, és ami végül is a legrosszabb: mi magunk sem éreztük volna jól magunkat.

Szerda este. Szombat este. Szerda es… Áh mind az kotyogott a fülemben, hogy még van három nap a bálig. Valahogy csak meg lehet oldani. És ahogy a vacsorám utolsó falatjával játszadoztam, egyszer csak, mintha a villám csapott volna belém, eszembe jutott a megoldás: a kolléganőm a tavasszal rendelt egy ruhát a jelenlétemben egy olyan online női ruha webáruházról, ahol nem csak munkanapokon szállítanak. Azt mondtam a csajoknak, bízzuk magunkat a szerencsére: rendeljünk magunknak ruhát az oldalról, és ha szombaton megérkezik, akkor elmegyünk a bálba, ha nem, akkor utolsó pillanatban visszamondjuk napszúrásra, vagy valami hasonlóra hivatkozva. Mind örültek az ötletnek, csak Mária nem.

  • Ugyan már! Mutass nekem egy webáruházat, ahol árulnak alkalmi ruhákat moletteknek.

Na jó, ettől a kijelentésétől azért én is megijedtem, hiszen nem ismerte még ezt az oldalt. Általános ismereteim és előzetes tapasztalataim alapján valóban nem túl könnyű molett ruhát találni, még élőben sem, nemhogy online vásárlás során. Elég sokszor kísértem el szegény Máriát shoppingolni, hiszen négyünk közül én voltam a legtürelmesebb, és vele vásárolni mindig hatalmas adagra szükség volt a türelemből.

De alig telt el néhány másodperces hatásszünet Mária kirobbanása után, Ágota boldogságában kiáltott fel, a telefonjával a kezében. Hiszen ezen az oldalon árulnak molett hölgyeknek is ruhákat.

Gondolhatjátok, már éjfél is elmúlt, amire sikerült kiválasztanunk mind a négyünknek a megfelelő szabást és a tökéletes színt. Az oldalon találtunk egy mérettáblázatot is, szóval neki fogtunk és egy centissel körbe mértünk magunkat, úgyhogy a méretekkel sem kellett problémáznunk. Aznap éjszaka úgy aludtam, mint egy újszülött, reggel pedig azzal a boldogsággal keltem, hogy mi mindent megtettünk, amit lehetett, innentől a szerencsére van bízva.

Szombat reggel pedig, mindannyiunk nagy örömére megérkezett az értesítés, hogy aznap délután érkeznek a ruhák.  Azonnal neki fogtunk a készülődésnek, sminkelésnek. Ötkor, amikor értünk jöttek a kastélyból, már mind a ruháinkban pompáztunk. Soha ennyire szép befejezése nem volt egy nyaralásomnak sem. Újból a régmúlt emberei jutottak eszembe, akik hiába dolgoztak reggeltől vakulásig, azért néha ők is ilyen gyönyörű bálokon vettek részt. Boldog vagyok, ha ennek a hétnek az eseményeire gondolok és legfőképp hálás a szerencsének és a webshopnak, hogy végül is részt vehettünk a bálon.