Egy szálloda vezetése bármennyire tűnik is prémium munkának, valójában rengeteg stresszel, aggodalommal, felelősséggel jár. Az apám világ életében a vendéglátásban tevékenykedett, ezt tanulta, ebben nőtt fel. Odáig küzdötte magát, hogy egy egész szálloda felelős igazgatójává tették meg, ami nem kis szó, ha olyasvalakiről beszélünk, aki a konyhán kezdte a pályafutását. De a szamárlétra megmászása többet vett ki belőle, mint amennyit bírt, így érthető, hogy egy idő után valamivel tompítania kellett a dolgot. Ezt a pótszert a hotel bárjában találta meg alkohol formájában, és bár mi, a gyerekei már felnőttek vagyunk, azért azt határozottan érzékeltük, hogy valami nincs rendben. Valahányszor felkerestük, meglátogattuk, mindig egy pohár whiskyvel vagy valami mással a kezében láttuk. Súlyos tévedés, hogy csak a kannás bortól lesz az emberből alkoholista, a minőségi ital ugyanúgy függővé tesz. Szóval sürgősen kellett valamilyen addiktológia rehabilitáció Budapest környékén, ahol rendbe rakják, különben mindent elveszített volna, amiért megdolgozott.

Először csak a pincérek, baristák panaszkodtak, hogy kezdjünk már valamit a faterommal, mert felissza a hotel összes tartalékát. Ez nagyon nem hangzott jól, éppen ezért elszántuk magunkat a cselekvésre, és keresni kezdtünk egy olyan intézményt, ahol nem kell a fél évet felölelő procedúrán átesnie ahhoz, hogy rendbe szedjék. Hála az égnek viszonylag gyakran előforduló téma az addiktológia rehabilitáció Budapest vonzáskörzetében, szóval a nyomára bukkantunk a felepulok.hu oldalnak, ami egy ezzel foglalkozó magánklinikáé. Itt mindössze egyetlen hónap leforgása alatt annyira gatyába tudják rázni az alkoholbetegeket, hogy utána az utókezelések idejére már nem kell tartósan ott lenni. Mindenek előtt konzultálnunk kellett velük, és elvinni apámat egy állapotfelmérésre. Nem volt egyszerű feladat, egy büszke ember ritkán ismeri el a gyengeségét.

Végül nagy nehezen sikerült elérni, hogy segíthessünk rajta, bár nem adta magát könnyen. A személyzettel megbeszéltük, hogy nem tesznek miatta panaszt az igazgatótanácsnál, illetve a tulajdonosoknál, viszont apám minden szabadságát kiíratta a kezelés idejére. Elvittük a szőci központba, ahol a bentlakásos része folyt az egésznek, és kitartottunk mellette az öcsémmel, bár felváltva. Végül nagy küzdelmek árán, de sikerült ráállítani arra az útra, amin már egy ideje jár, és aminek köszönhetően elmondhatja magáról, hogy már egy éve nem nyúlt az italért.